Simon Márton: Polaroidok

090 Csak nyugodtan, 

úgyis rosszul fogsz dönteni.

Író: Simon Márton

A mű címe: Polaroidok

Kiadás éve: 2013

Kiadta: Jelenkor, Libri 

Oldalszám: 88 oldal

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”

☆☆☆☆☆

Sokáig nem tudtam, mi ez a nagy hype a kötet körül. 

Már tudom. 

    202 A szeretleken nagyjából azt értem, 

    hogy hiányzol akkor is, 

    ha itt vagy.

    205 Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk.

    179 A „<3” etimológiája.

Ha most hű lennék a kötethez, ennyivel le is zárnám az értékelésemet, de nem teszem. 

Ez az első verseskötetem az évben, hiába voltam régen oda-meg-vissza a versekért, az idő múlásával valahogy kikoptak az életemből. Na, de akkor nézzük a könyvet. 

 

    033 Telihold ragyog 

    az ablakon át arra, 

    amiről nem írok.

    512 A háttér bizonytalan, 

    mint egy tenyérbe írt szó.

    514 Nappali képek 

    éjszakai felvételre állítva.

Ahogy a különféle érzelmek kavalkádjába kerülnek az olvasók, úgy szeretik meg lapról-lapra a könyvecskét. Mert mik is azok a Polaroidok? 

    516 Elképzelni a szomorúságot.

    037 Álmatlanul, mint egy csokor virág.

    120 Pontosan, mint a felhők.

Ha meg kellene fogalmazni, azt a választ adnám rá, hogy pillanatképek sokasága. Teljes mértékig el tudom képzelni, ahogy a költő a benzinkúton állt és várt a sorára vagy éppen a kávéja elkészülését nézte és eszébe jutott egy frappáns sor és a nála lévő kis jegyzetfüzetébe leírta a szavakat. Csak egy szó, egy egy jó rím, bármi amit később fel tudott használni az alkotásaihoz. Direkt nem néztem utána mi is az igazság. Szerintem a művek értelmezései annyira szubjektív dolgok, amiket nem kell szétcincálni. Főleg nem egy  kortárs művet.

 

    349 Milyen jó, hogy nem látni 

    a korláttól a szakadékot.

    446 Interjú. Csend. 

    – Mit mentene ki egy égő házból? 

    – A lángokat.

    458 Nem fény, 

    arany árnyék.

Egy kicsit haiku, egy kicsit egysoros versek csokra, egy kicsit slam poetry és egy kicsit... a valóság. Olykor pimaszul, mocskosan, igazi szavakkal mutatja be nekünk magát az életet, a nagybetűs Életet Simon Márton. 

    064 Az élet szép, 

    csak te vagy szar. 

    

    065 Az élet szar. 

    Te legalább szép vagy.

    133 Sírnivaló, mint a tízéves kori arcod.

    220 Nem érek rá, 

    lélegzem.

Én is pontosan ilyen vagyok. Ha bármi érdekes eszembejut - akár ha az éjszaka közepén is kell kikelnem a kedvesem karjaiból, hogy leírjak egy darab szót, amit jó lenne nem elfelejteni reggelig  megtörtént esemény alapján - , ha találok egy jó rímet, egy szép hasonlatot legyen szó arról, hogy buszon vagyok, ebédelek, éppen fürdök azonnal kerítek egy írófelületet. Hiszen ismert a mondás: Akinek rövid az esze, legyen notesze.

    101 Hívjon fel, aki tudja mire vágyom.

    519 Nem esik, 

    szökik a víz az égből.

    341 Emberkéz alkotta sötétség.

Egy szó, mint száz, ma új kedvencet avattam. 

Jöjjön még egy kis kedvcsináló, fogadjátok sok szeretettel a blogbejegyzésbe már el nem fért sorokat: igen, ezek közül nekem mind tetszett, nem tudtam választani melyik ne kerüljön fel a blogra.

    157 Kabócák énekelnének most, 

    ha nem dél lenne a belvárosban.

    403 Őszinte ne legyél, 

    olyat bárki tud.

    181 Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.

    146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.

    468 Málnás depresszió.

    493 Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.

    498 Ha rosszul érted félre,

    az egész nem jelent semmit.

    451 Megbeszéltük, hogy nem káromkodsz, 

    mert anya a mennyországban meghallja, 

    és mit fog szólni hozzá.

    447 Attól, hogy a szemem hozzászokik 

    a sötéthez, 

    én még nem tudok.

    391 Álmodni annyi, 

    mint jelen lenni valahol, 

    ami nincs.

    164 A minden az kevés.

    240 Megpróbálni elhinni.

    246 Na jó, de hova lettek a fák?

    235 Nem vers, 

    csak tanítom beszélni a 

    szorongásaimat.

    326 Egyik bűntudat a másikért. Mint újratelepíteni egy kertet.

    488 – Tulajdonképpen akkor ez a világ vége? 

    – Igen. Ha pedig balra néznek ott láthatják a…

    340 A szív egy torpikárium, 

    a közepén ülve 

    halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek.

    483 Ahogy nap nap után 

    fogyatkozol, 

    úgy sötétedik.

    423 Vérzik az orrod. 

    Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek 

    nincs kedve egy térben lenni velük.

    524 Hazudjunk valamit. 

    Ennél bármi jobb.

    434 Nagyon akarok hiányozni.

    149 A legjobbról nem lehet írni.

+ Végezetül pedig egy dal a könyvben:

    365 https://www.youtube.com/watch?v=dtXYiKeVH88

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Millió meg egy pici bárány egy nyitott üvegajtó mögött. Valamiért tetszik. Talán a színek miatt. 

Cím: Nagyon frappáns. Tökéletes választás.

Tartalom:  5/5 csillag

Kinek ajánlanám?: Olyanoknak, akik nem szeretnek olvasni. Mert ezt a könyvet még ők is el fogják olvasni. 

Figyelmeztetés!: - , vagyis mégiscsak volna: legyen szabad egy - másfél órád a könyvre. Megéri, higyj nekem. 

Sarah Fine: Sanctum

– A barátságért mindent.

Író: Sarah Fine

A mű címe: Sanctum

Kiadás éve: 2012

Magyar megjelenés: 2014

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 408 oldal

Egy ​hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.

Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.

☆☆☆☆☆

Nem véletlenül várt majdnem egy évet a könyv a polcomon. Nagyon nehéz és szívbemarkoló témát boncolgat, már a fülszöveg elolvasása után is ez egyértelművé válik. A történet elején még meg van a feszültség. Megismerjük a két lány barátságát, és tudat alatt így fel tudunk készülni az elkerülhetetlenre. Amikor megérkezett a könyv (egy szeretetpéldány volt, a karácsonyi rendeléshez) még emlékszem is, hogy elcsodálkoztam azon, hogy a Könyvmolyképző a gondozásába vette a könyvet a nem épp hétköznapi története miatt. Talán még sose olvastam tőlük ilyen komoly témában - ha nem számítjuk persze a Bocsáss meg, Leonard Peacock c. könyvet, de még azt sem éreztem ennyire durvának.

Az egyetlen személy, akitől függhetek, én magam vagyok.

Nagyon tetszett, hogy ennyire pörögtek a lapok és könnyen haladtam vele. Lela karaktere könnyed volt, ugyanakkor egy belevaló kiscsaj ,aki a végsőkig képes elmenni azokért, akiket szeret. A másik nagyon-nagyon megszeretett karakterem egyértelműen Malachi volt. 

A legviccesebb párbeszédek a főhősnőnk és Malachi között zajlottak. Ezek miatt gördülékennyé vált a sztori. És persze amiatt a finom kapcsolat miatt, ami kettejük közt alakult ki. 

A feszültség mindig fennmaradt. Amikor lankadt volna a figyelmem jött egy újabb csavar, ami miatt muszáj volt tovább haladnom a sztorival. Olvastatta magát a könyv. 

– A test test elleni küzdelem a következő. 

Lefagytam a lépés közepén. 

– És melyik szadista hozta magával ennek a rendszerét? 

Lehajtotta a fejét és elvigyorodott. 

– Én.

És, ha már kapcsolatok. 

Nekem a történet előrehaladtával egyre visszataszítóbbá vált az a baráti kötelék, ami Lela és Nadia között volt. A sztori elteltével egyértelmű lett számomra, hogy Nadia nem érdemli meg ezt a rajongó, őszinte, odaadó barátságot, amit Lela tanúsított az irányába. 

– Túlságosan hiszel bennem – mormogtam.

Jobban belegondolva, ez volt a célja az írónőnek. Az egész történetet teljes egészében láttuk Lela szemeivel, az összes hibáját, a tragikus múltját. Hiába csóváltam a fejemet én is a könyv második felétől, ugyanakkor szomorú is voltam épp ezek miatt. Nem voltam képes rá haragudni, akkor se amikor bak után is bakot lőtt. 

Úgy nézett rám, mintha én lennék a legcsodálatosabb dolog, amit valaha látott, mintha nem csak érnék valamit, hanem megérnék bármit.

Hű maradva önmagamhoz, már megint egy olyan könyvet kezdtem el kiolvasni, ami egy elkaszált sorozat része, Az utóbbi időkben rendszeresen ilyen könyvekbe botlok. Így, ahogy már akkor is hangoztattam, a folytatás felkerül az angol-könyv-listámra. Mindenképpen folytatom a sorozatot, mert annyira függővéges lett a számomra, hogy a falat kaparom tőle. 

Na, jó. Túlzok. De egy olyan vége lett, ami akarja, hogy folytassam a második résszel.  

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Lela a fejemben nem így néz ki. Az arcvonásai stimmelnek, de a bőre a fejemben egy kissé sötétebb árnyalatban él, na és a haja? Hát igen... a könyvben göndör, egészen afrofrizurát képzeltem el neki 

Fülszöveg: Nyomasztó, de a nyomasztósága ellenére is kedvet ad az olvasásra. 
Cím: Egy egyszerű kis szó, ami a történetben kap jelentést. 

Tartalom: 5/4 csillag. Van, hogy elkalandozott a figyelmem.

Mélypont: az a bizonyos utolsó nagy Mazikin-csata

Tetőpont: ... hát, itt nagyon spoileres lennék, így ez az én titkom marad 

Kedvenc szereplő: Lela, Malachi ééés Raphael

Legutáltabb karakter: Juri

Kinek ajánlanám?: aki valami újat keres, valami új szemszögből akar olvasni egy ilyen másvilágos-poklos könyvet 

Figyelmeztetés!: 

Jacob Grey: Vadak

 Az éjszaka az ő világa volt.

Író: Jacob Grey

A mű címe: Vadak

Kiadás éve: 2015

Magyar megjelenés: 2015

Kiadta: Kolibri

Oldalszám: 300 oldal

Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

„Az idegen kopogtat, majd elfordítja a fejét. Egyenesen Krára néz. Most a varjak is elmentek, és a világon senki nincs itt, csak Kra és az idegen.

A fiú egy aranygyűrűt pillant meg a férfi mutatóujján. Az ékszer ovális felületére valamilyen képet véstek. Egy pók potrohának és nyolc lábának éles vonalait.

A férfi alig mozgó ajkakkal suttogja:

– Érted jöttem!"

☆☆☆☆☆

A történetünk főszereplője Kra, egy elárvult fiú, akit a szülei kidobtak otthonról. Szó szerint dobtak, és varjak vitték el menedékbe. Emiatt is fogott meg a sztori. Kíváncsivá tett, hogyan nevelhetnek fel varjak egy kisfiút. Tiszta A dzsungel könyve hangulatom volt végig. 

Idő közben elkezdenek bonyolódni a dolgok, ahogyan Kra megtanul szocializálódni. A legkedvencebb karaktereim a könyvben a varjak voltak. A jó kis beszólásaik, a civakodásaik és az a szeretet, ahogy próbálták védeni Krát. Jó volt látni (vagyis olvasni), hogy ahogyan Kra egyre több barátot szerez és egyre bátrabb lesz. Szép lassan mindent megtud a múltjáról, arról, hogy ki is ő valójában. Kik voltak a szülei és miért hagyták magukra. 

A történetet már értem miért nevezik új Harry Potterként. Adott egy világ, ahol a kiválasztottak képesek egy adott állatfaj nyelvén beszélni, irányítani őket. A legspoileresebb részt most inkább nem írom le, de a könyv utolsó száz oldalán rendesen beindulnak a cselekmények és megismerkedünk egy másik világgal is ami engem ámulatba ejtett. Mindenesetre ha lehetőségem adódik rá, el fogom olvasni a második részét is sorozatnak. 

Szóval igen, sorozat. A könyv egy triológia első része, aminek a második része még magyarul is megjelent.  2016-ban adták ki a záró kötetet, de azóta se kép se hang a kiadónál, azzal kapcsolatban, hogy esetleg megjelentetnék. Így hát kénytelen leszek angolul elolvasni majd.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Azonnal jött velem. Mostanában kaptam rá a Naruto nézésére (a Naruto egy anime, ami egy komplett ninja világban játszódik) és a borítóra ahogy ránéztem felkiáltottam a barátnőmnek, akivel néztem a könyveket, hogy: "Ez itt ITACHI!" Ő pedig szegény csak pislogott, mint hal a szatyorban és nem értette mi ez a nagy fangörcs.

Fülszöveg: Ez volt a második szempont, ami miatt jött szépen velem a pénztárhoz.
Cím: Arra gondoltam elsőre, hogy talán amiatt, hogy rengetegen kerültek utcára. El kellett telnie a könyv majdnem felének mire én is rájöttem miért ez a címe. 

Tartalom: Ez pedig a harmadik indok volt a kifizetésére. Mostanában kicsit csalok, és megnézek minden könyvet moly.hu-n, hogy mit is várhatok tőle, hogy nem e sokadik rész (volt már ilyen vételem), vagy hogy a többieknek hogy tetszett.

Mélypont: Amikor kiderült Kra múltja.

Tetőpont: Rókavad megjelenése. Persze valahol már sejtettem, hogy Ő is egy Vad.

Kedvenc szereplő:A varjúkat nagyon megszerettem, illetve ne felejtkezzünk el a legaranyosabb könyvtárosnéniről sem.

Legutáltabb karakter: Hát úgy az egész trió... De persze a fő kolompos a Szövőember.

Kinek ajánlanám?: Serdülőknek, nagyiskolásoknak. És természetesen az örök gyerekeknek, aki én is vagyok. 

Figyelmeztetés!: A könyv 9 éves kortól van ajánlva, viszont én is egyet értek a platformmal, és a 12-13 éves korosztálynak ajánlanám inkább. De ki tudja. Lehet a mai kilencévesek gyomra már befogadja azt a módot, ahogyan ebben a könyvben halnak meg az emberek. Főképp engem az egyik gonosz halála érintett meg annyira, hogy csak pislogtam a lapok felett. Képtelenségnek tartom, hogy egy kisiskolás felfogná mindezt. És ezzel most nem azt mondom, hogy buták a fiatalok (és ahogy ezt leírtam tiszta öregnek érzem magam...), csak abból indulok ki, hogy például a Pál utcai fiúk engem egyáltalán nem hatott meg kisiskolásként, most pedig "felnőtfejjel" telebőgtem egy százas zsepit miatta. 

Julia Redhood: Az örökség (A kiválasztott)

Író: Julia Redhood

A mű címe: Az örökség (A kiválasztott)

Kiadás éve: 2021 

Kiadta: Smashwords

Oldalszám: 104 oldal

Caleb Jamiesont apja halála után szörnyű álmok gyötrik. Egy nőt lát, aki meg akarja kaparintani őt. Caleb, egy ajándék révén, amit még apjától
kapott, rájön arra, hogy a világunk egészen más, mint amilyennek mi érzékeljük. Közben megismer egy lányt, aki segíteni akar neki abban,
hogy megtalálja saját helyét a borzalmak birodalmában.

☆☆☆☆☆

Direkt nem javítottam a fülszövegen is, így volt felrakva moly.hu-ra ahonnan kimásoltam.

Kezdeném ott, ami a legfrissebb számomra, hogy függővég lett.

Ki nem állhatom a függővégeket.

Aztán... áh. Nem tudok teljesen normális értékelést írni erről. Az volt végig az érzésem, hogy az írónő egyszerűen nem tudta belőni a korosztályt, akik számára írta a könyvet.

Gyerekkönyv? Miért van benne egy (Mamma Mia!-san fogalmazva:) pont-pont-pont jelenet?

Ifjúsági? Miért ilyen nyomasztó a hangulata olykor? 

Valamiért egyik szereplő se nyűgözött le. Talán Holly karaktere volt szépen összerakva. 

Nem tudom, mikor kezdett el írni az írónő, de azt gondolom... nem is. Nem akarok semmi negatívat mondani, mert én látom benne a lehetőséget.

Mindenesetre, nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam a könyvet!

Bárki számára elérhető Google Play áruházban. Ingyenesen letölthető.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ... egy vicc. Fiú a főszereplőnk  és egy... lány van a borítón?...

Fülszöveg: -
Cím: a cím alapján kerestem, hogy vajon egy sorozat része e a könyv ÉS a többi hat (6) könyvében az írónőnek sem stimmelnek a  főszereplők nevei/sztoriszál, hogy folytatása lenne e esetleg 

Tartalom: 2/5

Mélypont: Will 

Tetőpont: Holly és a csók 

Kedvenc szereplő: Holly 

Legutáltabb karakter: igazából annyira nem volt, talán Edgar  

Kinek ajánlanám?: - - - 

Figyelmeztetés!: ne. csapós, hogy ilyen rövid könyv ki tud kapcsolni - nálam nem jött össze 

Update 2022.01.14.:

Az imént vettem észre Google play áruházban az írónő következő könyvét.

Csakhogy. A cím stimmelt, a borító csak nem egyedül. Letöltöttem. És ahogy bele-bele lapozgattam, a könyv új, bővített kiadását vettem észre. Amint időm engedi, belekukkantok majd.

Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség

– Most ettől boldog vagy? Azt hiszed, ha ítélkezel a világ felett, akkor bűntetlenné válsz?

Író: Rosamund Hodge

A mű címe: Kegyetlen szépség

Kiadás éve: 2014

Magyar megjelenés: 2016

Kiadta: Menő Könyvek

Oldalszám: 422 oldal

Leonidas ​lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.

De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.

☆☆☆☆☆

Történetünk főhőse Nüx, akit a sors arra kárhoztatott, hogy az országát rettegésben tartó démonhoz menjen hozzá feleségül. A történet alatt Nüx jelleme jobban kibontakozik, és sikerül feldolgoznia a saját traumáit, sikerül választ adnia magának arra a kérdésre, hogy ki is az a Nüx Triskelion. Mi a célja, mi az ő saját sorsa. Nem akarok klisékkel élni, de ebben a könyvben talán az olvasó előtt is megmutatkozik az, ami talán az egyik legfontosabb tényező az életben: mindenki a saját sorsának a kovácsa. Történjen bármi is, sosem szabad feladni. 

– Mert ugye mindig hinned kell testetlen hangoknak az erdőben – motyogtam (…) 

A mű amellett, hogy sokszor engem is elgondolkoztatott, sokszor megnevettetett vagy könnyeket csalt a szemembe. Az írónő a komoly téma mellett képes volt megtalálni azt a finom egyensúlyt a humorral, ami a könyvet könnyen olvashatóvá tette és nem engedte, hogy az olvasót a komolyabb egzisztenciális probléma kizökkentse a regény további olvasásából.

Az egyik kedvenc regényműfajom a retelling (a szót - vagyis, hogy egyáltalán van neve ennek a műféleségnek - én is csak az értékelés előtti napokban tanultam meg, jelentése: újramesélés). Ahogy a fülszöveg is előrevetíti, ez a történet a Szépség és a Szörnyeteg fantasy köntösbe bújt változata, egy jó nagy adag ókori görög mintával megszórva.

Elérte, hogy mi is megszeressük a szörnyet, együtt gondolkozzunk el a szépséggel, hogy mitévők is legyünk Vele kapcsolatban. Alapjáraton, nem vagyok annyira oda a "régi" sztorikért, amik nem a mai világban játszódnak, viszont azt kell mondjam, hogy ez egy olyan könyv, aminek a második részét el fogom olvasni angolul ha törik, ha szakad. Teljesen a hatása alá kerültem. 

Végül is a démonok nem a könyvtárban laktak.

Vagy mégis?

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszett, mind a színek, mind pedig a sejtelmessége miatt. Egyszerre egy kétszínű rózsa és egy lépcső. Ahogyan pedig jobban a spirál közepébe nézek egy cipzár is eszembe jut. Valaminek a körforgását mutatja nekem, egy olyan lépcsőnek a képét, aminek a vége kifürkészhetetlen. És a kétszínű rózsa? Ahogy a szereplő is rájön, semmi sem fekete és fehér.

Fülszöveg: a lényeget foglalja össze, kicsit előrevetíti a főhősnőnk kegyetlen sorsát
Cím: teljesen leírta Nüx karakterét: egyszerre volt szép és ugyanolyan bosszúszomjas 

Tartalom: összesen három alkalommal volt a könyv a kezembe, mire észrevettem, hogy elfogytak a lapok - könnyen lehetett olvasni a nagyobb betűméret miatt

Mélypont: ...most spoiler lenne, ha elmondanám 

Tetőpont: a happy end 

Kedvenc szereplő: amilyen mérhetetlenül gonosz is volt, nekem Ignifex volt az 

Legutáltabb karakter: Asztraia. Kétszínűnek gondoltam

Kinek ajánlanám?: aki otthon van az ókori mitológiákban, akik szeretik a retelling meséket, és akik szeretik a fantasykat természetesen 

Figyelmeztetés!: -

Lois Duncan: Locked in Time - Időbe zárva

 

Író: Lois Duncan

A mű címe: Locked in Time - időbe zárva

Kiadás éve: 1985

Magyar megjelenés: 2019

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 216 oldal

A fiatalság titkáért meg kell halni.

Nore Roberts nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?

☆☆☆☆☆

Nem szokásom ilyet mondani könyvekre, de...

Kezdjük akkor az elején, röviden tömören: nem tetszett. Terveztem az írónő más könyveit elolvasni, de ezután kétszer is meggondolom, bár már azt jól tudom, hogy nem egy könyv alapján kell megítélni egy írót. A cselekmény vontatott volt és rettentően idegesített, hogy a főszereplő orra előtt tettek utalásokat illetve mondtak ki konkrét dolgokat. Nagyon jó lehetett volna a sztori, de az volt az érzésem, hogy az írónő csak összecsapta, 200 oldalba sűrítette sztorit és már az elején lelőtte a poént. 

Az igazi lényeges csavart számomra és egyúttal a könyv tetőpontját az utolsó 40 oldal adta meg, itt derült ki a sötét múlt, a karakterek eredettörténete és az, hogy ki miért ilyen. 

Ha nem a főszereplő, akkor Gabe karaktere volt számomra a legborzalmasabb. Egyszer ezt mondta, egyszer meg azt, és sose lehetett előre tudni, hogy mit akar. Értem én, hogy az írónő ezzel a tinédzserek világát akarta lefesteni. Én is pontosan tudom, milyen szeszélyes időszak volt, a hormonok 120 százalékon dolgoztak, de ennyire drasztikusan nem változtak az érzéseim nekem sem: egyik pillanatban szerelem féleséget próbál vallani, a következőben pedig teljesen rideggé válik, azzal szemben aki elvileg ugye szeret. 

Nem,... nekem ez a könyv nem jött be mint ahogy látszik az "értékelésemen" is

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon szép, emiatt is kezdtem el a könyvet. Ugyanakkor kísérteties. A borítóról a halál jutott eszembe, mint ha csak azt mutatná a nőalak, hogy fogytán az idő. A füst/köd mögötte még rejtélyesebbé teszi, már-már elmosódik az alak és olyan, mint ha a levegőbe olvadna. Egy szellem lenne. A nőalakot a kedves kis mostohával tudtam azonosítani.

Fülszöveg: teljesen elvarázsolt, alig vártam, hogy belevessem magam a sztoriba, de aztán csalódnom kellett... nagyon csalóka, teljesen más könyvet vártam végül
Cím: tetszetős

Tartalom: hideg-meleg, nem egy csillagra értékelem, mert viszonylag olvastatta magát, van stílusa az írónőnek, de a sztori... legyeen két csillagos, de nagy nagy jóindulattal

Mélypont: igazság szerint nem volt... ha csúnyán akarok fogalmazni, nekem az egész könyv az volt

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Josie és Dave, Ők voltak azok a szereplők, akik az első mondatuk után sem lettek unalmas/visszataszító szereplők

Legutáltabb karakter: természetesen ezt a címet megnyerte Berge kisasszony

Kinek ajánlanám?: ha nem zavar, hogy már az első lapokon megtudod a csattanót

Figyelmeztetés!: - 

Jason Segel és Kirsten Miller: Otherworld

 JÁTSSZ AZ ÉLETEDÉRT!

Író: Jason Segel és Kirsten Miller

A mű címe: Otherworld

Kiadás éve: 2017

Magyar megjelenés: 2020

Kiadta: Maxim

Oldalszám: 352 oldal

Másvilág ​szinte észrevétlenül ejt csapdába. Olyan élvezetekben részesít, amelyekben nem lehet részünk a való életben, vagy mert nem megengedettek, tiltottak, vagy azért, mert nincs merszünk a kipróbálásukhoz. Aki egyszer ebbe belekóstolt, soha többé nem akar lemondani róla. Itt nincsenek korlátok, megszorítások. A játékba belépő valamennyi érzékszervét elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel. Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli, nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ! A tizennyolc éves Simon azonban rájön, hogy egyeseknek valójában ez a vég. Mikor a Másvilág rabul ejti a számára kedves lányt, Katet, rögtön elhatározza, hogy megpróbálja megmenteni őt. De közben olyan titkok tárulnak fel előtte, amelyeken már az emberiség sorsa is múlhat. Vajon Simon képes lesz kiszabadítani barátnőjét? És mit tehet, hogy megállítsa a katasztrófát?

☆☆☆☆☆

Ennyi kihagyott idő után visszatértem közétek! Ja, ha valaki elfelejtette volna, Lexa vagyok.

A mostani kihagyásomra jó mentségem van, de nem szeretnék szabadkozni, legyen elég annyi, hogy visszatértem, egy plusz szakmával a kezemben.

A mai nappal egy ifjúsági disztópiát hoztam el nektek, ami a nem is olyan távoli jövőt festi le.

Mindannyiunk nevében beszélhetek, ha azt mondom, hogy nem. Ne ez a jövő jöjjön el...

De eleget fecsegtem, nézzük is  a könyvértékelésem:

− A Másvilág célja olyan életforma volt, amihez nem juthatott hozzá a játékos a valóságban – mondja. – Szörnyekkel küzdhet meg, új tájakat fedezhet fel, kincset gyűjthet, szexelhet. Akár csincsillafarmot is alapíthat, ha épp ez a mániája. Minden rajta múlik. A Másvilág a menedékemmé vált. Azzá lettem ott, akivé lenni akartam. Felszabadított.

A történet eleje nekem nagyon nehezen indult be, bár tudtam, hogy amilyen lassan indul be, olyan nehezen fogom elengedni a sztorit. Voltaképp... ez félig lett csak igaz. Nagyon sok hullámvölgy volt a könyvben. Volt amikor éjjelig fent maradtam, mert nagyon izgalmas lett a könyv, de volt olyan nap amikor egy fejezetet is alig tudtam elolvasni. 

Szerintem, ha azzal a szóval írom le a könyvet, hogy brutál, pont eleget is mondok. Egyrészt, rémísztő, hogy a VR világ már itt kopogtat a mi ajtónkon is, másrészt, hogy mennyire elvetemült lehet az ember, ilyesmiket létrehozni. 

– (…) Vannak gazdagok a való világban, akik elvennék egy lelenc malacperselyét. Többségük eleve így tollasodott meg. El tudod képzelni, milyen elvetemültek az itteni gazdagok!

A döbbenet, az undor és persze a kíváncsiság a sztori befejezése miatt keveredett végig bennem, mikor olvastam. Ezért is haladtam a könyvvel, úgy ahogy. Nehezen emésztettem meg sorokat. Az egyik pillanatban még egy aranyos rész volt, utána pedig jött a jéghideg-víz-a-tarkóra effektus. 

Pont ezek miatt, nem érzem annyira igazi ifjúsági regénynek, mert oké, hogy tizenévesek szereplőink, de amin keresztül kell menniük... az nem épp gyerekszemnek való.

Tudom, most lehurrogtok, hogy hát mit beszélek itt, ha én is csak a húszas éveim elejét taposom, hogy hiszen én is gyerek vagyok - ami természetesen igaz -, de itt most az ifjúság alatt a 14-16 éves korosztályt veszem alapul, akiknek azért ez a történet nem egy A kis herceg vagy Pál utcai fiúk.

Visszatérve. Ha valaki animés (sziasztok), akkor a könyvet egy az egyben a Sword Art Online animéhez tudnám hasonlítani: adott egy világ, ami VR fejlesztésen alapul. Adott egy fiú, aki egy bétateszter. És adott egy baleset, aminek folytán nem tudnak kijelentkezni, illetve csak is akkor hagyják el a játékot, ha meghalnak benne. De egyúttal, a való életben is eltávoznak az örök vadászmezőkre ezek a játékosok. 

A folytatásokban pedig... be kell vallanom valamit, de a folytatás nem nyűgözött le. Nem jöttem lázba attól, hogy Simon végre IRL találkozott Kattel. Nagyon... laposra sikeredett a befejezés. Olyan érzésem volt, mint ha az utolsó 50 oldalra sűrítették volna le egy komplett könyv sztoriját. 

Mindenesetre, várom a sorozat (mert bizony az) további részeit. 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Egészen megdöbbentett, mert elsőre nem is vettem észre, hogy egy elmosódott, pixeles tájképet rejt el magában.

Fülszöveg: Felkeltette az érdeklődésem a mű olvasására.
Cím: Olyan kis... semmilyen. A játékot írja le igazából, szóval voltaképpen még találónak is lehet hívni. 

Tartalom: Hát... Ha szőrösszívű akarok lenni, akkor is 4 pontot adnék. Annyira nem volt rossz, de már maga az, hogy nem olvastatta magát a könyv nekem levon egy pontot. Érdekes volt a sztori, tetszett a világlefestés, és a szereplők is, de az utolsó oldalak miatt nem kúszik fel öt csillagos értékelésre. Lehetett volna pedig... de a finálé... hát. Nos. Pocsék lett. Arról nem is beszélve, hogy kissé függővég (spoiler alert).

Mélypont: Nem akarok spoileres lenni, de az egyik karakter önfeláldozó halála érintett meg a legjobban. Majd utána, amikor kiderült ki is volt a való életben. 

Tetőpont: Milo pálfordulása.

Kedvenc szereplő: Egyértelműen Simon. Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban a mű elején, de Kat balesete után egyre szimpatikusabbá vált a szememben. Nem adta fel, végig kiállt a küldetése mellett. A sztori előrehaladtával azt vettem észre, hogy egyre bátrabb lett.

Legutáltabb karakter: Wayne Gibson. Az eleje óta.

Kinek ajánlanám?: Elsősorban azoknak, akik nézik a Sword Art Online animét. De cakonpakk, az összes gamernek.

Figyelmeztetés!: Ha utálod a függővégeket, vagy azt, hogy előre meg tudod jósolni ki lesz a kis sunyi gonosz akkor ez nem a te könyved.