Néha a bátorságra kell hagyatkozni.
Író: Séverine Vidal és Manu Causse
A mű címe: Bicebóca szívek
Kiadás éve: 2017
Magyar megjelenés: 2018
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 156 oldal
„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?
Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.
– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”
Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.
De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.
Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…
Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.
☆☆☆☆☆
Egy KMK által meghirdetett raktárvásáron akadtam össze a könyvvel és ahogyan elolvastam a fülszöveget nem is volt kérdés, hogy nekem kell ez a könyv.
Eddig még nem olvastam SNI-s gyerekekről. Így a kíváncsiság is hajtott mikor megvettem a könyvet.
Egyszerűen... gyönyörű volt. Nem tudom jobban szavakba foglalni, amit adott ez a könyv. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen nem hétköznapi sztorit is olvashattam végre könyv formájában.
Mindig is, gyerekkorom óta érdekelt az ilyen gyerekek világa. Nagyon jó volt, hogy különféle betegségbe nyerhettem betekintést a szereplőink által. Nagyon tetszett a könyvben Flachard igazgatóhelyettes jellemfejlődése. Mennyire zárkózott el a HEIO-s gyerekektől és a könyv végére mennyire megszerette őket.
A fogyatékosságod semmi amellett, hogy mit érsz. Semmi.
A végére én is szálló buborék lettem. Megszerettem ezt a könyvet, az összes szereplőjével együtt.
És ne felejtsük el a legfontosabbat, amit Vlad mondott:
– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: odavagyok az oragamiért, így nagyon tetszett
Fülszöveg: nagyon érdekelt ez alapján is a könyv
Cím: nagyon édes kis találó
Cím: nagyon édes kis találó
Tartalom: 5*
Mélypont: -
Tetőpont: amikor Mathilde bátorítja Vladot
Kedvenc szereplő: Vlad és Said, nagyon szerettem a karakterjeiket. A másik kedvenc pedig Mathilde lett, nagyon szerettem a jellemfejlődését.
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: M-I-N-D-E-N-K-I-N-E-K. Csupán csak 156 oldal a könyvecske, kár lenne kihagyni amikor az egyik legfontosabb témát dolgozza fel: az elfogadást.
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése